Az első sokk...

Fiatalkorban én is mint sokan azon izgultam, nehogy véletlenül teherbe essek. Védekeztem így meg úgy, de legfőképp fogamzásgátló gyógyszerekkel. Aztán amikor már eljött az ideje a családbővülésnek, akkor pedig elkezdtem azon izgulni, hogy teherbe essek...
Gyógyszer abbahagy, fél év tisztulás és akkor uccu neki. Abban a bizonyos első hónapban tele voltam naivsággal és önbizalommal. Lestem a testem minden rezdülését, minden apró kisebb fájdalmat vagy furcsa érzést. Vigyáztam magamra, nehogy véletlenül valami rossz mozdulatot tegyek, mert az árthat a bennem növekvő kis lénynek. Mivel a családban a gyerekek könnyedén és simán jöttek, sorra születtek az unokatesók gyerekei, így hát megalapozottnak éreztem azt a feltevést, hogy ez nálam is így fog történni. Aztán jött a hidegzuhany...Amúgy általában szeretem a piros színt, de ez most nem volt életem nagy pillanata...
Ezt tetézte még egy beszélgetés az unokahúgommal - aki éppen akkor egy 1 éves kislány boldog anyukája volt - amikor is ártatlanul megkérdezte, hogy mi lesz, ha esetleg fél évig nem fog összejönni a baba. Na ettől kész lettem. Csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben. Micsoda? Fél évig? Mi az hogy nem jön össze? Elvégre a mi családunkban ez mindenkinek simán ment. Azt ugyan már hallottam, hogy a megtermékenyülés és egy kisbaba világra jövetele hatalmas csoda, mert annyit minden körülménynek kell összepasszolnia, de hogy ez nálam problémát okozhat, még csak fel sem merült bennem. Ennek már 4 éve. Most már csak azt kérdézem meddig tart még az első sokk???

Bevezetés

Sziasztok!
Informatikus mérnök férjem indíttatására kezdem most el felfedezni ezt a számomra új világot. A téma, amiről irogatni fogok sajnos nem egyedi eset. Nagyon sok nő él ma Magyarországon, aki ilyen vagy olyan ok miatt nem élheti át a gyermekáldás örömeit. Akik évek hosszú sora után is reménykednek, hogy hátha legközelebb...Pedig látszólag minden rendben van. Vagy mégse?
Közel négy éve próbálom megfejteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy körülöttem gombamódjára szaporodnak a várandós anyukák és sorra érkeznek a bébik. Sokszor felmerül a kérdés, hogy én mikor kerülök sorra?
Az elején persze minden szépen indult. Sulik, diplomák, munka, házasság, kicsi ház, kicsi kocsi stb. Mikor pedig a babaprojekt is zöld utat kapott, az eredmény mégis késlekedni látszott. Sokszor és sokféle megoldást hallottam már, rengeteg tanácsot kaptam, de tudom, hogy a saját utamat kell megtalálnom. Arra gondoltam, hogy talán segíthet, ha kiírom magamból az évek során felgyülemlett gondolatokat. Másrészről pedig még mindig ott csillog a reménysugár, hogy a feltett kérdéseimre valamilyen formában mégiscsak megérkezik a válasz az Univerzumtól. Akkor hát kezdjük el!