2007. október 26., péntek

Meddőségipar

Egy borongós októberi délutánon belefutottam az Interneten Szendi Gábor: Meddőségipar című cikkébe. Igencsak megerősítette bennem azt a gondolatot, mely már régóta motoszkált a fejemben. Az elmúlt év sikertelen inszeminációi után eljutottam arra a pontra, hogy akárhogy "erőszakolhatom" a testemet hormonokkal, beavatkozásokkal, ha nem maradok terhes, akkor valahol máshol lehet a bibi.
Megjegyzem nem vonom kétségbe az orvosi beavatkozások sikerességét, csak szerintem leginkább azoknál segítenek ezek a dolog, ahol konkrét szervi problémák vannak. Nekem is van több ismerősöm, akik ma már lombikgyerekeket sétáltatnak, szóval tudom, hogy bizonyos esetekben segít. De a lelki dolgokon nem segítenek a hormoninjekciók sem...
Így arra gondoltam, hogy foglalkozom egy kicsit a dolgok a lelki oldalával is. Így jutottam el a Pro-mami tanfolyamra, a kineziológushoz és jelenleg is folyamatosan fedezek fel magamban dolgokat, amelyek igenis okok lehetnek a gyerek késlekedésére. Remélem egyszer a végére érek ennek a kutatásnak és mosolyogva gondolok majd vissza ezekre az útkereső botladozásokra....
Visszatérve a cikkre, szerintem nagyon jó és nagyon igaz...Mondhatnak az orvosok bármit, de igenis vannak olyan nők, mint jómagam, akiken nem feltétlenül tud segíteni az ún. "meddőségipar".

2007. október 15., hétfő

PRO-MAMI

Ha valaki igazán kész egy valódi lelki utazásra...Ha valaki igazán meg szeretné tudni, hogy mi is található önmaga mélységeiben...Ha hajlandó kemény lelki munkával és az ősi női erőként kitörő könnyekkel megszabadulni a tudat által gondosan felépített buroktól, hogy meglássa az igazi női valóját, akkor meleg szívvel ajánlok két nagyszerű nőt, akiknek feltett szándéka hogy asszisztáljanak minél több igazi nő meg- illetve újraszületésénél. Sayti Andrea és Zentai Flóra. Egyikük többek közt jógaoktató, másikuk pedig mentálhigiéniai szakember. Az ő agyukból pattant ki ez a két hétvégés tanfolyam. Kis csoportban (5-6 fő), a két hétvége közt két hetes szünettel működik a PRO-MAMI tanfolyam.
Nekem egy barátnőm ajánlotta, miközben egyszer együtt ebédeltünk és épp csodáltam, hogy mi történhetett vele. A múltkori alkalommal messze nem volt ennyi önbizalma és nem tudta ilyen biztosan, hogy merre tart. Meglepő volt a változás...Gondoltam én is kipróbálom. Az egész tanfolyam nagy hatással volt rám, talán azt mondhatnám, hogy nagyon NŐIES volt a maga változékonyságával, változatosságával, sokszínűségével, érzelemdússágával, melegségével, mélységeivel, magasságaival és leginkább szeretetteljességével...
Ez a program főleg olyan nőknek szól, akik a nem beteljesült gyermekáldás lelki okait kutatják, de olyanoknak is érdekes lehet, akik kapcsolataikat boncolgatják vagy éppen csak rosszul érzik magukat, de nem tudják ennek konkrét okát.
Aki további információkat szeretne, az látogassa meg a http://www.gportal.hu/sattva honlapot. Nem mindennapi élmény, higgyjétek el!

2007. október 11., csütörtök

Talpmasszázs

Régebben azt gondoltam, hogy a talpmasszázs is egy kellemes ellazulás. Bár hallottam már az akupresszúráról, mégis számomra az volt a visszatartó erő, hogy kiskorom óta borzasztóan csikis a talpam. :-)
Kicsit körülményesen, de mégis úgy hozta a sors, hogy eljutottam valakihez, aki ezzel is foglalkozik. A körülményességet arra értem, hogy valójában akihez a Jónás-módszer kiszámolásával fordultam, csinált egy energetikai felmérést is. Meglepően hallottam, hogy a testemben az energia nem kiegyensúlyozott, a csakráimmal is gond van olyan szempontból, hogy nem megfelelően kering bennük az energia. A testemről annyit, hogy bizonyos szerveim túlműködnek, itt túl sok az energia, bizonyos szervek mint pl. a női szervek pedig alulműködnek, itt pedig túl kevés. Vagyis az egyik lehetséges oka annak, hogy nem jön össze a baba, hogy pont azon a helyen pang az energia, ahol a legjobban szükség lenne rá. Ezzel egybevágott az is, hogy állítólag rossz helyen feküdtem, vagyis pont a fejemen keresztül ment egy káros földsugárzás. Ez pedig akadályozta a hipofízis rendes működését, vagyis a hormonok megfelelő működését. Így hát tettem egy 180 fokos fordulatot és azóta az ágy másik oldalán van a fejem.
És azután jött a talpmasszázs rész, ami ezeket szintén alátámasztotta. Bizonyos pontok megnyomása olyan fájdalmas volt, hogy azt hittem menten kiugrom az ablakon...Legfőképp a női szerveknél volt ez tapasztalható, a méh és a petefészkek tájékán. Azóta rendszeresen járok, hetente egyszer. Vannak még fájdalmas pontok, de mintha csökkennének a fájdalmak. Közben a csakráimat is töltjük energiával egy műszer segítségével, amely pontosan azt az energiát adja le nekem, ami ahhoz a csakrához illetve bizonyos szerveknek kell. Ebben lehet hinni vagy nem hinni, de kalandvágyó természetem nem engedi, hogy kipróbálás nélkül elutasítsam ezeket a dolgokat...

2007. október 1., hétfő

A Jónás-módszer

Már sokat hallottam az úgynevezett Jónás-módszerről, amely szerint egy nő számára akkor a legesélyesebb a fogamzás, amikor a Hold éppen úgy áll, mint a születése időpontjában. Ezt egy asztrológus egyszerűen ki tudja számolni a születési adatok (év, hó, nap, időpont és helyszín). Meghatározza azt a pár napot, illetve ezek közül konkrétan egy pár órás időtartamot, amikor a nő a legfogamzóképesebb. Egyszer már az Interneten ki is számítgattam magamnak, de mivel sokszor épp a menstruáció idejére esett, így nem tartottam komolynak. Viszont volt már példa a történelemben arra is, hogy néhány nő éppen a menstruációja idején lett terhes. Nemrég a kineziológusom ajánlotta, hogy számoltassam ki egy asztrológussal, hogy melyek azok a napok, amikor esélyes a fogamzás.
Az elmélet szerint a "szervezetben a Hold uralma alá tartozik a gyomor, az anyaméh, az emlők, a test folyadékháztartása, az agyállomány, a likvor (agyvíz), nőknél a jobb, férfiaknál a bal szem. A Hold befolyásolja a sejtek gyarapodását, a test növekedését, s általában minden periodikus működést. A Hold huszonnyolc napos ritmusát követi a női menzesz ciklusa is. Fontos szerepe van a fogamzásban is. A huszadik század közepe óta ismert az Eugen Jonas által kidolgozott holdfázis elmélet. Napjainkra a gyakorlat bebizonyította, hogy a fogamzások nagy része valóban akkor következik be, amikor aktuálisan a Hold és a Nap távolsága, valamint egymáshoz való viszonya azonos a női radix Nap-Hold fázisával. Ennek segítségével meghatározható nemcsak a fogamzás legvalószínűbb időpontja, hanem a leendő gyermek neme, alaposabb vizsgálat esetén a szülés kimenetele, az utód életesélyei is" – írja Dr. Janák Lajos a www.csend.hu weboldalon A Hold az égen című cikkében.
Nekem még nem a gyerek neme a fontos, hanem ugye maga a kis utód. Ezentúl erre is odafigyelünk majd....

2007. augusztus 21., kedd

Magánintézményben kórházi állapotok...

A sok kórházra járás után sok szépet és jót hallottunk egy bizonyos magán intézményről, így hát felkerekedtünk, hogy megnézzük mi fán terem.
A kezdeti elbeszélgetés nagyon kellemes volt, a doki rendesnek tűnt és inszeminációt javasolt. Ezekről már írtam korábban. Sajnos egyik sem sikerült... :-(
Igazából ezzel a bizonyos dokival nem is volt semmi gond, azon kívül, hogy elérhetetlen. A sokadik próbálkozás után a recepciós hajlandó átadni neki egy üzetenet és akkor mindig visszahív. Szóval ez a bizonyos orvos a rendesebb kategóriába tartozik, őt nem bántom.
Viszont azért meglepő dolgok is történtek. Talán azért leptek meg ennyire, mert hát ugye ez egy magánklinika, ahol az ember legalább a pénzéért elvárna minimális tiszteletet.
Kezdjük a recepcióval. Amikor az ember odaér és mivel gondolja, hogy mivel időpontra jött, így talán némi fogalmuk van, hogy miért van ott az ember. Ha nincs, akkor pedig kérdezzék meg. Pontosan és világosan. Nem kéne előfordulni annak, már a vizsgáló szobában derül ki, hogy nem volt elég nekik az "ultrahangra jöttem" válasz, mert hogy azt is el kellett volna mondanom, hogy hányadik napon vagyok éppen, mikor menstruáltam utoljára stb. Nem, már ott a vizsgálat előtt érkezik a letolás, hogy ezt és ezt miért nem mondtam, mert ő nem töltötte ki és akkor majd őt hogy le fogja szidni az orvos, meg ilyenek. Nem is a tény zavar, mert lehet valakinek rossz napja, hanem a stílus és a hangnem...
Másik kedvence sztorim ugyanitt. Ismét ultrahangos vizsgálatra várok, jön is a vizsgáló orvos (az én dokim éppen konferencián), de ahelyett hogy velem törődne, fennhangon kitárgyalja a nővérrel, hogy akkor ma milyen levest fognak rendelni, mennyiért és nehogy diétásat, mert az 100 Ft-tal több. Mi ez, egy társalkodó szoba??? Ezen már csak mosolyogni tudtam...
Szóval lehet, hogy csak én vonzom be ezeket a sztorikat, de mélységesen felháborítónak tartom, hogy egy magánklinikán - nem kórházban, ahol TB kártyára megy minden - ilyen stílust engednek meg az ott dolgozók. Ezen érdemes lenne elgondolkodni...

2007. augusztus 17., péntek

A kineziológusnál...1. rész

Már sokszor hallottam a kineziológiáról, de a mai napig még sosem találkoztam eggyel sem. Egy barátnőm ajánlott egy bizonyos szakembert, aki "babacsináló kineziológus" hírében állt...Van is egy büszkeségfala, amin az "ő" gyerekeinek képe lóg. Mit ne mondjak elég sokan vannak és nemcsak Magyarországról. Mivel nagyon elfoglalt, így szerencsésnek mondhatom magam, hogy elég hamar kaptam időpontot hozzá.
Az egy óra alatt beszélgettünk egy kicsit rólam. Aztán ő "kommunikált" a tudatalattimmal és kioldotta a legnagyobb problémának ítélt gócokat. Meglepő módon a tudatalattim a legjobban a nőgyógyászokat hibáztatta, rájuk voltam a legjobban dühös. Már írtam róluk korábban, így nem is csoda, hogy még dolgozott bennem a dolog. Véleménye szerint az ilyen orvosi elszólásokért a diplomáját kellene elvenni némely nőgyógyásznak. A nők többségének vannak ilyen-olyan rossz tapasztalatai az orvosok tapintatlanságáról. Fogalmuk sincs róla, hogy mit okozhatnak a nők lelkében, ami esetleg a későbbiekben blokkolhat bizonyos dolgokat. Ez nagyon szomorú...
Végül elárasztott engem mindenféle házi feladattal - candida teszt, tornagyarkorlatok megtanulása, Jónás-módszer stb. Úgy látszik több fronton is támadunk. Folyt. köv.

2007. augusztus 15., szerda

Inszeminációim története

Miután már több mint egy éve próbálkoztunk a babával és túl voltunk néhány antibiotikum kúrán, amely a bennünk található gonosz kis baktériumokat volt hivatott melegebb égtájakra küldeni, eljutottunk az egyik budapesti meddőségi centrumba.
Itt megint össze-vissza vizsgáltak minket és pár hónap után sor kerülhetett az első inszeminációra. A legjobb tudomásom szerint a TB 6 inszeminációt finanszíroz olyan intézményekben, ahol TB kártyára történik az ellátás. Nem vonatkozik ez a magánintézményekre, mert ott szabott ára van a beavatkozásnak.
Két naponta figyelték, hogy hogy növekedik a petefészkem, aminek el kell érnie a 22-25 mm-t, hogy a tüsző várhatóan megrepedjen és ekkor lehet a beavatkozást elvégezni. Nekem félidőben még nem igazán akaródzott a megfelelő méretre nőnie, de aztán mintha megtáltosodott volna, hirtelen optimális nagyságú lett. Ezt az eljárást némi hormoninjekciók kísérik, melynek következtében nem is egy, hanem 2 petesejtem is megért. Az inszeminációt megcsinálták két egymást követő napon, a második azért kellett állítólag, hogy biztosra menjünk. Aztán jön a várakozást. Nagyon izgultam és legnagyobb örömömre időre nem jött meg a menstruációm. Sőt a teszt is pozitív lett. Ez pont karácsony környékére esett, amikor is mindenki szabadságon volt, így a nőgyógyásszal egyeztetve csak Szilveszter után mentem vissza. Az első ultrahangon egy kis borsónyi nagyságú petezsák volt látható. Ez mind nagyon jó hír lett volna, ha nem kezdődtek volna napközbeni eléggé fájdalmas hasgörcsök, majd ezek csúcspontjaként elkezdtem vérezni. A következő ultrahangon a nőgyógyász "kedvesen" megjegyezte, hogy "Nem tudnám megmondani, hogy élő vagy halott magzat van magában!" Na ez kellett az amúgy is labilis lelkemnek...ki is borultam rendesen...De még ezzel nem lett vége. A folyamatos vérzés nem akart elállni és akkor újabb "jó" hírrel kecsegtetett az orvos miszerint, ha nem áll ell a vérzés, akkor még a biztonság kedvéért csinál egy abortuszt is. Na még csak ez kéne! A sors úgy látszik megkönyörült rajtam és közel egy hónap múlva, mint a következő menstruáció befejeztével abbamaradt a vérzés. Tehát sikerült is, meg nem is. Azzal vígasztaltam magam, hogy ha egyszer sikerült, akkor máskor is fog...
Ennek fényében és reményében évekkel később az egyik magánintézményben sort került 4 ilyen beavatkozásra, amelyikből egyik sem sikerült...Ezután már nem is mentem vissza, úgy döntöttem hogy a sorsra bízom magam...

2007. augusztus 13., hétfő

Akik nem akarnak gyereket...

Sok olyan nővel találkoztam az életemben, akik kerek-perec kijelentették, hogy nem akarnak gyereket. Érdekelt, hogy vajon ők miért ezt gondolják.
Volt, aki úgy gondolta, hogy jól elvan a gyerekekkel távolról, csak az ő kis világát ne zavarják... Volt, aki túl hamar jött, így a szülei nem tudták megfelelően élvezni a fiatalságukat, így gondolta, ő legalább okosabb lesz és kiélvezi az életet... Volt aki nem szándékozott erre a romlott világra gyereket szülni, mert hogy ugye mi lesz vele, hogy fog felnőni, hogyan fogja megóvni a világtól, a bűnözéstől, a kábítószerektől meg minden rossztól... Volt akinek a testvérei rengeteg gyerekkel szaporították a családot, gondolta, most már ő minek szüljön még...Ezerféle válasz lehet, amelyekre ezerféle kérdést lehet feltenni. Természetesen mindenkinek szíve-joga gondolni bármit, tiszteletben tartom az érzéseiket.
Számomra azonban igenis az utódnemzés és gyerekvállalás a világ legtermészetesebb dolga. Sosem értettem azokat, akik úgy döntöttek, nekik nem kell a gyerek. Igenis jó érzés, ha két emberből egy harmadik jön létre és - ideális esetben - ez a két ember egyengeti a harmadik útját, nézi percről percre, hogy hogy változik, hogy fejlődik és mi lesz belőle. Jó érzés lehet látni, hogy valaki belőlünk van, hozzánk tartozik. Katarzis élmény volt számomra, amikor megszületett az öcsém kisfia 2007 februárjában. Reggel kaptam a hírt és órákig határtalan boldogság vett körül. Ő az én vérem...hozzám is tartozik. Én leszek a keresztanyukája és nagyon közel érzem magamhoz azóta is. Leírhatatlan volt. Csak kívánom mindenkinek, hogy átélje ezta csodálatos érzést, amikor az ember legszívesebben sírni tudna...

2007. augusztus 9., csütörtök

A meddőség pszichoszomatikája

A minap érdekes írásra bukkantam a http://meddoseg.lap.hu/ weboldalon, ahol sok érdekes dolgot lehet megtudni. A cikket Szendi Gábor írta, "A meddőség pszichoszomatikája" címmel 2001-ben. Számomra már ez is megdöbbentő, hogy az én problémám, egyáltalán nem új keletű, hanem már sok-sok éve komoly gondokat okoz párok életében.
Közel áll hozzám a gondolat, hogy valóban a mai orvostudomány próbálkozhat és eredményeket is elérhet a meddő párok esetében. A várva várt gyermek viszont oda fog megérkezni ahol a körülmények minden szempontból adottak. Itt nem csak a tágabb környezetre gondolok, mint lakás vagy anyagi biztonság, hanem pont az anya testi és lelki állapotára. Nekem is vannak barátaim, akik elmentek lombik programra mosolyogva és optimistán. Az első érdekes módon nem az ő hibájukból, de nem sikerült. A második eredménye a gyönyörű 14 hónapos Eszter. Nekik bejött.
Sok éven keresztül gondoltam azt, hogy dolgozom, mert szeretem a munkámat, a kollégáimat és a munkahelyemre is szívesen járok be. Még anyagilag is ideálisnak mondható volt a helyzet. Mindenre és mindenkire volt időm, csak magamra nem. Nem baj, hogy többet dolgozom, mint az átlag, majd ha jön a gyerek, akkor majd leállok...de ez nem így van. A gyerek akkor jön, ha jön, ha van "helye" az adott pár életében. Ezért már egy ideje azon dolgozom, hogy megteremtsem a helyet egy gyerek számára. Többet foglalkozom magammal. Testileg és lelkileg is igyekszem minél több időt magamra fordítani. Nekem per pillanat már az is eredmény, ha látom magamon a változást. A többi meg majd adja magát...

2007. augusztus 7., kedd

HSG azaz petevezeték átfújás

Már egy jó ideje el voltunk foglalva a babaprojekt-el, amikor is egy barátnőmtől hallottam, hogy volt egy kisebb nőgyógyászati műtéte. Elmesélése alapján nem tűnt valami kellemesnek, így hát sutban vágtam az információt.
Talán a türelmetlenség, talán a kíváncsiság miatt nem vártuk ki az 1 év próbálkozási időt és elmentünk az akkori nőgyógyászomhoz, hogy meg kellene nézni, hogy mi lehet a hiba oka. A vizsgálat szerint szervi bajom nem volt, de javasolta a HSG-t, azaz a petevezeték átfújást. Később megtudtam, hogy ez az az eljárás, amit a barátnőmön is elvégeztem. Kissé beparáztam, de gondoltam ha ez kell, akkor vágjunk bele.
A közel egy napos elfoglaltság kellemesen indult a kórházban, ugyanis előmelegítették a petefészkeimet, illetve a egész kismedencét. Na most ez nem azt jelenti, hogy beraktak egy embernagyságú mikróba, hanem valamilyen masinával kellemesen előkészítették a szerveket a beavatkozásra. Ezután jött a kellemetlen része a dolognak. Egy műtős fiú eltoligált a műtőig. Szerintem az ember már itt beparázik, ahogy meglátja azt a sok sok fém dolgot meg a lámpákat. Itt kaptam egy érzéstelenítő injekciót, de nem ám kívülről, hanem belülre. Na ezt senkinek sem kívánom...Azután pedig behelyeztek 1-1 katétert a pete vezetékekbe. Ezután áttoltak egy másik épületbe egy alagsori, hol van lámpa, hol nincs folyosón keresztül a röntgenbe. Kissé ijesztő volt, de nekem akkor már mindegy volt. Szóval a történtekhez képes aránylag kellemes meglepetés volt, amikor a kontraszt anyagot bevezették, mert azt csak kis mértékben éreztem, ellentétben a barátnőm elmesélésével, aki úgy érezte, mintha szét akarna robbanni a hasa. Nekem hál istennek nem volt annyira vészes a helyzet, nem voltak annyira elzáródva a petevezetékek. Még némi kellemetlenség várt, amikor elment az érzéstelenítés hatása, olyan volt mintha erősebb menstruációs görcseim lettek volna. De hál istennek ezek is elmúltak, úgyhogy a záró jelentés után már mehettem is haza.
A tanulság számomra az volt, hogy nem vagyunk egyformák. Mindenkinek máskor és máshol jó vagy rossz. Bár aggyal tudom, de még a gyakorlatban csak tanulgatom, hogy mindenkinek egyéni a sorsa és a dolgok akkor és úgy alakulnak, ahogy azoknak alakulniuk kell....

2007. augusztus 5., vasárnap

35 év

A rokonok mellett az orvosok is fő kedvenceim, főleg a nőgyógyászok. Az elején nagyon aranyosak és kedvesek, aztán az idő elmúltával változik a helyzet. Sokszor tapintatlanok és mintha fogalmuk sem lenne róla, hogy milyenek a nők, pedig egész nap velük foglalkoznak. Felragyog a mosoly, amikor elárulod, hogy most nem tablettáért jöttél, hanem gyereket szeretnél. Nincs semmi hátsó gondolatom, hogy mi lehet a mosoly mögött, naivan azt hiszem, hogy velem együtt örül az előttünk álló szép feladatnak. Akkor hát fogjunk bele.
Aztán telnek ismét a hónapok és évek. A nőgyógyásszal való randevúk egyre csak az évente ajánlatos rákszűrő vizsgálatokra korlátozódnak. Az utolsó ilyen találkozás alkalmával ránézett a papíromra és így szólt: "Most már lassan 35 éves lesz. Jó lenne ha már gyereket szülne, mert ki fog futni az időből!" Mindezt miközben kászálódom le a vizsgálószékből. Köszönöm szépen...Miért, szerinte nekem nem ez a célom? Talán azt sem tudom, hogy mikor leszek hány éves? Nyilván a rengeteg beteg közül már fogalma sincs, hogy kinek mi a története. Ránéz a lapjukra, aztán odaszól valamit, aztán jöhet is a következő beteg. Mert hát igen sokan vannak, mivel hogy a szabályok szerint heti 2-szer fél nap rendelés engedélyezett. Ide is 3 hétre előre kap az ember időpontot. Az egészségügy mai helyzetéről könyveket lehetne megtölteni. Talán majd egyszer...
Azóta ez a kórház bezárt és beleolvadt valamelyik másikba. Már nem is tudom követni. Mivel nem ide tartoztam hivatalosan, így most mehetek a kerületi szakrendelésen rendelő nőgyógyászhoz. Megcsillan a remény, hogy hátha talán ő majd más lesz. Nemsokára megtudom....

2007. augusztus 2., csütörtök

A rokonok....

Mikor az ember megeszküszik, a rokonok általában nemsokkal ezután lázas találgatásokba bocsátkoznak, hogy mikor is érkezik majd az utód. Elvégre azért van a házasság, hogy utána megérkezzenek az apró tipegő lábacskák. Nálunk ez akkor (7 éve) még nem volt annyira prioritás. Szerettünk volna megteremteni a körülményeket, aztán majd meglátjuk.
Visszatérve a hőn szeretett rokonokra, tapasztalatom szerint a kérdezgetések és puhatolózások alapvetően jóindulatúak, de sokaknak fogalmuk sincs, hogy milyen gyönyörűen bele tudnak gyalogolni az ember lelki világába...Egyszerűen, mivel ritkán találkozunk, nincs más témájuk. Nálunk ez elég hosszadalmas folyamat volt, amíg tudattuk velük, hogy ha lesz valami hírünk, akkor fogunk szólni, addig meg hanyagoljuk ezt a témát. Ma már ez hálistennek működik. A legfőbb szövetségem az anyukám, aki sokszor szorgalmasan előkészíti a terepet. Például nemrég vidéki esküvőre voltunk hivatalosak, ahová anyukámék egy nappal előbb érkeztek és mindenkit megkértek, hogy ezt a témát ne hozzák szóba. Ezért nagyon hálás voltam.
Sajnos nem minden rokon ilyen tapintatos. Az egyik kedvenc történetem, amikor egyik nagynéném amikor értesült, hogy milyen gondjaink vannak, jött a rengeteg kérdésével és tanácsával, majd a végén ezt a következtetést szűrte le: "Na nem baj, ha semmi nem jön össze, akkor majd örökbefogadtok egy gyereket!" Örülök, amikor megszervezik a saját életemet...A pálmát azonban mégis az unokanővérem férje viszi. El kell hogy mondjam, hogy mindkettő gyerekük úgy érkezett, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Első próbálkozásra. Egy fiú, egy lány. Visszatérve az úriembernek semmilyen szempontból nem nevezhető rokonomra, egy nyári családi összejövetel végén, miután az öcsémék bejelentették, hogy babájuk lesz, odaosont a férjemhez, hátbaveregette és közölte vele: "Na most már ti is összekaphatnátok magatokat!" Irtó nagy szerencséje, hogy nem nekem mondta, mert ha ezt megteszi, akkor vagy az asztalt borítom rá vagy pedig az egész rokonság előtt olyat mondok neki, amit még én is megbánok....
Nem hiába van az a mondás, hogy az ember a barátait megválogathatja, de a rokonait nem...Milyen igaz!

2007. július 31., kedd

Az első sokk...

Fiatalkorban én is mint sokan azon izgultam, nehogy véletlenül teherbe essek. Védekeztem így meg úgy, de legfőképp fogamzásgátló gyógyszerekkel. Aztán amikor már eljött az ideje a családbővülésnek, akkor pedig elkezdtem azon izgulni, hogy teherbe essek...
Gyógyszer abbahagy, fél év tisztulás és akkor uccu neki. Abban a bizonyos első hónapban tele voltam naivsággal és önbizalommal. Lestem a testem minden rezdülését, minden apró kisebb fájdalmat vagy furcsa érzést. Vigyáztam magamra, nehogy véletlenül valami rossz mozdulatot tegyek, mert az árthat a bennem növekvő kis lénynek. Mivel a családban a gyerekek könnyedén és simán jöttek, sorra születtek az unokatesók gyerekei, így hát megalapozottnak éreztem azt a feltevést, hogy ez nálam is így fog történni. Aztán jött a hidegzuhany...Amúgy általában szeretem a piros színt, de ez most nem volt életem nagy pillanata...
Ezt tetézte még egy beszélgetés az unokahúgommal - aki éppen akkor egy 1 éves kislány boldog anyukája volt - amikor is ártatlanul megkérdezte, hogy mi lesz, ha esetleg fél évig nem fog összejönni a baba. Na ettől kész lettem. Csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben. Micsoda? Fél évig? Mi az hogy nem jön össze? Elvégre a mi családunkban ez mindenkinek simán ment. Azt ugyan már hallottam, hogy a megtermékenyülés és egy kisbaba világra jövetele hatalmas csoda, mert annyit minden körülménynek kell összepasszolnia, de hogy ez nálam problémát okozhat, még csak fel sem merült bennem. Ennek már 4 éve. Most már csak azt kérdézem meddig tart még az első sokk???

2007. július 30., hétfő

Bevezetés

Sziasztok!
Informatikus mérnök férjem indíttatására kezdem most el felfedezni ezt a számomra új világot. A téma, amiről irogatni fogok sajnos nem egyedi eset. Nagyon sok nő él ma Magyarországon, aki ilyen vagy olyan ok miatt nem élheti át a gyermekáldás örömeit. Akik évek hosszú sora után is reménykednek, hogy hátha legközelebb...Pedig látszólag minden rendben van. Vagy mégse?
Közel négy éve próbálom megfejteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy körülöttem gombamódjára szaporodnak a várandós anyukák és sorra érkeznek a bébik. Sokszor felmerül a kérdés, hogy én mikor kerülök sorra?
Az elején persze minden szépen indult. Sulik, diplomák, munka, házasság, kicsi ház, kicsi kocsi stb. Mikor pedig a babaprojekt is zöld utat kapott, az eredmény mégis késlekedni látszott. Sokszor és sokféle megoldást hallottam már, rengeteg tanácsot kaptam, de tudom, hogy a saját utamat kell megtalálnom. Arra gondoltam, hogy talán segíthet, ha kiírom magamból az évek során felgyülemlett gondolatokat. Másrészről pedig még mindig ott csillog a reménysugár, hogy a feltett kérdéseimre valamilyen formában mégiscsak megérkezik a válasz az Univerzumtól. Akkor hát kezdjük el!