35 év

A rokonok mellett az orvosok is fő kedvenceim, főleg a nőgyógyászok. Az elején nagyon aranyosak és kedvesek, aztán az idő elmúltával változik a helyzet. Sokszor tapintatlanok és mintha fogalmuk sem lenne róla, hogy milyenek a nők, pedig egész nap velük foglalkoznak. Felragyog a mosoly, amikor elárulod, hogy most nem tablettáért jöttél, hanem gyereket szeretnél. Nincs semmi hátsó gondolatom, hogy mi lehet a mosoly mögött, naivan azt hiszem, hogy velem együtt örül az előttünk álló szép feladatnak. Akkor hát fogjunk bele.
Aztán telnek ismét a hónapok és évek. A nőgyógyásszal való randevúk egyre csak az évente ajánlatos rákszűrő vizsgálatokra korlátozódnak. Az utolsó ilyen találkozás alkalmával ránézett a papíromra és így szólt: "Most már lassan 35 éves lesz. Jó lenne ha már gyereket szülne, mert ki fog futni az időből!" Mindezt miközben kászálódom le a vizsgálószékből. Köszönöm szépen...Miért, szerinte nekem nem ez a célom? Talán azt sem tudom, hogy mikor leszek hány éves? Nyilván a rengeteg beteg közül már fogalma sincs, hogy kinek mi a története. Ránéz a lapjukra, aztán odaszól valamit, aztán jöhet is a következő beteg. Mert hát igen sokan vannak, mivel hogy a szabályok szerint heti 2-szer fél nap rendelés engedélyezett. Ide is 3 hétre előre kap az ember időpontot. Az egészségügy mai helyzetéről könyveket lehetne megtölteni. Talán majd egyszer...
Azóta ez a kórház bezárt és beleolvadt valamelyik másikba. Már nem is tudom követni. Mivel nem ide tartoztam hivatalosan, így most mehetek a kerületi szakrendelésen rendelő nőgyógyászhoz. Megcsillan a remény, hogy hátha talán ő majd más lesz. Nemsokára megtudom....

Bevezetés

Sziasztok!
Informatikus mérnök férjem indíttatására kezdem most el felfedezni ezt a számomra új világot. A téma, amiről irogatni fogok sajnos nem egyedi eset. Nagyon sok nő él ma Magyarországon, aki ilyen vagy olyan ok miatt nem élheti át a gyermekáldás örömeit. Akik évek hosszú sora után is reménykednek, hogy hátha legközelebb...Pedig látszólag minden rendben van. Vagy mégse?
Közel négy éve próbálom megfejteni, hogy mi lehet az oka annak, hogy körülöttem gombamódjára szaporodnak a várandós anyukák és sorra érkeznek a bébik. Sokszor felmerül a kérdés, hogy én mikor kerülök sorra?
Az elején persze minden szépen indult. Sulik, diplomák, munka, házasság, kicsi ház, kicsi kocsi stb. Mikor pedig a babaprojekt is zöld utat kapott, az eredmény mégis késlekedni látszott. Sokszor és sokféle megoldást hallottam már, rengeteg tanácsot kaptam, de tudom, hogy a saját utamat kell megtalálnom. Arra gondoltam, hogy talán segíthet, ha kiírom magamból az évek során felgyülemlett gondolatokat. Másrészről pedig még mindig ott csillog a reménysugár, hogy a feltett kérdéseimre valamilyen formában mégiscsak megérkezik a válasz az Univerzumtól. Akkor hát kezdjük el!