35 év

A rokonok mellett az orvosok is fő kedvenceim, főleg a nőgyógyászok. Az elején nagyon aranyosak és kedvesek, aztán az idő elmúltával változik a helyzet. Sokszor tapintatlanok és mintha fogalmuk sem lenne róla, hogy milyenek a nők, pedig egész nap velük foglalkoznak. Felragyog a mosoly, amikor elárulod, hogy most nem tablettáért jöttél, hanem gyereket szeretnél. Nincs semmi hátsó gondolatom, hogy mi lehet a mosoly mögött, naivan azt hiszem, hogy velem együtt örül az előttünk álló szép feladatnak. Akkor hát fogjunk bele.
Aztán telnek ismét a hónapok és évek. A nőgyógyásszal való randevúk egyre csak az évente ajánlatos rákszűrő vizsgálatokra korlátozódnak. Az utolsó ilyen találkozás alkalmával ránézett a papíromra és így szólt: "Most már lassan 35 éves lesz. Jó lenne ha már gyereket szülne, mert ki fog futni az időből!" Mindezt miközben kászálódom le a vizsgálószékből. Köszönöm szépen...Miért, szerinte nekem nem ez a célom? Talán azt sem tudom, hogy mikor leszek hány éves? Nyilván a rengeteg beteg közül már fogalma sincs, hogy kinek mi a története. Ránéz a lapjukra, aztán odaszól valamit, aztán jöhet is a következő beteg. Mert hát igen sokan vannak, mivel hogy a szabályok szerint heti 2-szer fél nap rendelés engedélyezett. Ide is 3 hétre előre kap az ember időpontot. Az egészségügy mai helyzetéről könyveket lehetne megtölteni. Talán majd egyszer...
Azóta ez a kórház bezárt és beleolvadt valamelyik másikba. Már nem is tudom követni. Mivel nem ide tartoztam hivatalosan, így most mehetek a kerületi szakrendelésen rendelő nőgyógyászhoz. Megcsillan a remény, hogy hátha talán ő majd más lesz. Nemsokára megtudom....