Akik nem akarnak gyereket...

Sok olyan nővel találkoztam az életemben, akik kerek-perec kijelentették, hogy nem akarnak gyereket. Érdekelt, hogy vajon ők miért ezt gondolják.
Volt, aki úgy gondolta, hogy jól elvan a gyerekekkel távolról, csak az ő kis világát ne zavarják... Volt, aki túl hamar jött, így a szülei nem tudták megfelelően élvezni a fiatalságukat, így gondolta, ő legalább okosabb lesz és kiélvezi az életet... Volt aki nem szándékozott erre a romlott világra gyereket szülni, mert hogy ugye mi lesz vele, hogy fog felnőni, hogyan fogja megóvni a világtól, a bűnözéstől, a kábítószerektől meg minden rossztól... Volt akinek a testvérei rengeteg gyerekkel szaporították a családot, gondolta, most már ő minek szüljön még...Ezerféle válasz lehet, amelyekre ezerféle kérdést lehet feltenni. Természetesen mindenkinek szíve-joga gondolni bármit, tiszteletben tartom az érzéseiket.
Számomra azonban igenis az utódnemzés és gyerekvállalás a világ legtermészetesebb dolga. Sosem értettem azokat, akik úgy döntöttek, nekik nem kell a gyerek. Igenis jó érzés, ha két emberből egy harmadik jön létre és - ideális esetben - ez a két ember egyengeti a harmadik útját, nézi percről percre, hogy hogy változik, hogy fejlődik és mi lesz belőle. Jó érzés lehet látni, hogy valaki belőlünk van, hozzánk tartozik. Katarzis élmény volt számomra, amikor megszületett az öcsém kisfia 2007 februárjában. Reggel kaptam a hírt és órákig határtalan boldogság vett körül. Ő az én vérem...hozzám is tartozik. Én leszek a keresztanyukája és nagyon közel érzem magamhoz azóta is. Leírhatatlan volt. Csak kívánom mindenkinek, hogy átélje ezta csodálatos érzést, amikor az ember legszívesebben sírni tudna...