2007. augusztus 15., szerda

Inszeminációim története

Miután már több mint egy éve próbálkoztunk a babával és túl voltunk néhány antibiotikum kúrán, amely a bennünk található gonosz kis baktériumokat volt hivatott melegebb égtájakra küldeni, eljutottunk az egyik budapesti meddőségi centrumba.
Itt megint össze-vissza vizsgáltak minket és pár hónap után sor kerülhetett az első inszeminációra. A legjobb tudomásom szerint a TB 6 inszeminációt finanszíroz olyan intézményekben, ahol TB kártyára történik az ellátás. Nem vonatkozik ez a magánintézményekre, mert ott szabott ára van a beavatkozásnak.
Két naponta figyelték, hogy hogy növekedik a petefészkem, aminek el kell érnie a 22-25 mm-t, hogy a tüsző várhatóan megrepedjen és ekkor lehet a beavatkozást elvégezni. Nekem félidőben még nem igazán akaródzott a megfelelő méretre nőnie, de aztán mintha megtáltosodott volna, hirtelen optimális nagyságú lett. Ezt az eljárást némi hormoninjekciók kísérik, melynek következtében nem is egy, hanem 2 petesejtem is megért. Az inszeminációt megcsinálták két egymást követő napon, a második azért kellett állítólag, hogy biztosra menjünk. Aztán jön a várakozást. Nagyon izgultam és legnagyobb örömömre időre nem jött meg a menstruációm. Sőt a teszt is pozitív lett. Ez pont karácsony környékére esett, amikor is mindenki szabadságon volt, így a nőgyógyásszal egyeztetve csak Szilveszter után mentem vissza. Az első ultrahangon egy kis borsónyi nagyságú petezsák volt látható. Ez mind nagyon jó hír lett volna, ha nem kezdődtek volna napközbeni eléggé fájdalmas hasgörcsök, majd ezek csúcspontjaként elkezdtem vérezni. A következő ultrahangon a nőgyógyász "kedvesen" megjegyezte, hogy "Nem tudnám megmondani, hogy élő vagy halott magzat van magában!" Na ez kellett az amúgy is labilis lelkemnek...ki is borultam rendesen...De még ezzel nem lett vége. A folyamatos vérzés nem akart elállni és akkor újabb "jó" hírrel kecsegtetett az orvos miszerint, ha nem áll ell a vérzés, akkor még a biztonság kedvéért csinál egy abortuszt is. Na még csak ez kéne! A sors úgy látszik megkönyörült rajtam és közel egy hónap múlva, mint a következő menstruáció befejeztével abbamaradt a vérzés. Tehát sikerült is, meg nem is. Azzal vígasztaltam magam, hogy ha egyszer sikerült, akkor máskor is fog...
Ennek fényében és reményében évekkel később az egyik magánintézményben sort került 4 ilyen beavatkozásra, amelyikből egyik sem sikerült...Ezután már nem is mentem vissza, úgy döntöttem hogy a sorsra bízom magam...

Nincsenek megjegyzések: