Fiatalkorban én is mint sokan azon izgultam, nehogy véletlenül teherbe essek. Védekeztem így meg úgy, de legfőképp fogamzásgátló gyógyszerekkel. Aztán amikor már eljött az ideje a családbővülésnek, akkor pedig elkezdtem azon izgulni, hogy teherbe essek...
Gyógyszer abbahagy, fél év tisztulás és akkor uccu neki. Abban a bizonyos első hónapban tele voltam naivsággal és önbizalommal. Lestem a testem minden rezdülését, minden apró kisebb fájdalmat vagy furcsa érzést. Vigyáztam magamra, nehogy véletlenül valami rossz mozdulatot tegyek, mert az árthat a bennem növekvő kis lénynek. Mivel a családban a gyerekek könnyedén és simán jöttek, sorra születtek az unokatesók gyerekei, így hát megalapozottnak éreztem azt a feltevést, hogy ez nálam is így fog történni. Aztán jött a hidegzuhany...Amúgy általában szeretem a piros színt, de ez most nem volt életem nagy pillanata...
Ezt tetézte még egy beszélgetés az unokahúgommal - aki éppen akkor egy 1 éves kislány boldog anyukája volt - amikor is ártatlanul megkérdezte, hogy mi lesz, ha esetleg fél évig nem fog összejönni a baba. Na ettől kész lettem. Csak úgy záporoztak a kérdések a fejemben. Micsoda? Fél évig? Mi az hogy nem jön össze? Elvégre a mi családunkban ez mindenkinek simán ment. Azt ugyan már hallottam, hogy a megtermékenyülés és egy kisbaba világra jövetele hatalmas csoda, mert annyit minden körülménynek kell összepasszolnia, de hogy ez nálam problémát okozhat, még csak fel sem merült bennem. Ennek már 4 éve. Most már csak azt kérdézem meddig tart még az első sokk???
2007. július 31., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése